Az új Turing-teszt: Ember vagy?

Ha az átlagember intelligenciát tulajdonít az AI-nak, az azért van, mert az átlagember egyre több időt tölt olyan online feladatokkal, amelyeket egy gép könnyen utánozhat.

1950-ben, amikor Alan Turing a számítógépes viselkedés tesztjeként megfogalmazta az "Utánzási játékot", elképzelhetetlen volt, hogy a jövő emberei napjuk legtöbb óráját a képernyőhöz ragasztva töltsék, és inkább a gépek világában éljenek, mint az emberek világában. Ez a kopernikuszi váltás az AI-ban.

"Azt javaslom, hogy fontoljuk meg a kérdést: "Tudnak-e a gépek gondolkodni?"

- Alan Turing, Számítástechnikai gépek és intelligencia, 1950

A Google LaMDA nyelvi modelljével kapcsolatos vitába temetkezett ezen a nyáron, amely egy mérnök szerint érző volt, utalás egy nagy változásra, amely a mesterséges intelligenciával kapcsolatban történt, mióta Alan Turing 1950-ben egy esszében meghatározta a "Turing-teszt" ötletét.

Turing, egy brit matematikus, aki lefektette a számítástechnika alapjait, felajánlotta az általa "utánzási játéknak" nevezett játékot. Két entitásnak, az egyik egy személynek, a másiknak egy digitális számítógépnek tesz fel kérdéseket egy harmadik entitás, egy emberi vallató. A vallató nem látja a másik kettőt, és egyszerűen a gépelt válaszaikból kell kitalálnia, hogy a kettő közül melyik az ember és melyik gép. 

Miért ne, javasolta Turing, hagyja, hogy a viselkedés rendezze a dolgot. Ha úgy válaszol, mint egy ember, akkor gondolkodásnak tulajdonítható.

Turing biztos volt abban, hogy a gépek olyan jók lesznek a Turing-próbán, hogy 2000-re "az ember úgy beszélhet, hogy gépek gondolkodnak anélkül, hogy számítanának arra, hogy ellentmondanak nekik". 

Vicces dolog történt a jövő felé vezető úton. Kiderült, hogy az emberek egyre több időt töltenek a gépek világában, nem pedig fordítva. 

Az emberek egyre inkább olyan dolgokkal töltik az idejüket, amelyeket egy gép ugyanolyan jól, ha nem jobban. A modern szoftverek számos vívmányának egyike, hogy az emberek idejét egyszerű feladatokkal tölti el, mint például a közösségi médiában végzett elfoglalt munka, például a posztolás, a kommentelés, a "lájkolás" és a Snapping. 

Nyilvánvaló, hogy ha van egy fél esélye, a legtöbb gép hibátlanul képes megismételni a közösségi média viselkedését. Nem azért, mert az olyan programok, mint az OpenAI GPT-3 nyelvi programja, emberszerűek, hanem azért, mert a közösségi médiában való interakció alacsony léce újradefiniálta, hogy mit fogadhatunk el "emberi" viselkedésnek.

Bármerre nézel, az emberek egyre inkább olyan viselkedést tanúsítanak, amely néhány évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnt volna.

Az emberek több ezer órát töltenek darabmunkával az Amazon Mechanical Turk-ján, hogy mesterséges intelligencia tesztadatokat generáljanak. 

Az emberek éjjel-nappal dolgoznak a tartalom moderálásán olyan platformokon, mint a TikTok és az Instagram Reels, egy olyan tevékenység, amelynek puszta munkaerő-mennyisége egy időben munkahelyi bántalmazásnak tűnt volna, de ezt ma már alapvető szükségletnek tekintik a közösségi média birodalmak fenntartásához és a szabályozók kivédéséhez. 

Az ilyen tevékenységet ismét elképzelhető, hogy gépi tanulási algoritmusok is elvégezhetik jobban. John Henryhez és a gőzgéphez hasonlóan az emberek is egyre inkább megpróbálják elvégezni a gép munkáját.

Az olyan eszközök, mint az Amazon Alexa, arra kondicionálták az embereket, hogy utasításokat mondjanak egy digitális asszisztensnek. Nemcsak a beszédfelismerés technológiája csodálatos, hanem a folyamatos használatának gyakorlata is lenyűgöző fejlemény az emberi tevékenység történetében. Az Amazon vezető technológusa, Werner Vogels megjegyezte, hogy az idősek számára az Alexával való hangalapú interakció egyfajta segítőtárssal és társsal való interakcióvá vált.

Az emberek és a gépek idejük eltöltésének legélénkebb kifejezése az eSport nemzetközi versenyei. Bár látszólag egy olyan verseny, amelyben emberi csapatok mérkőznek meg egymással, hogy kiderüljön, ki a legjobb a videojátékokban, ez a mesterséges intelligencia teljesítményének birodalásává is vált. Az olyan gépek, mint a DeepMind AlphaStarja, olyan jók lettek, mint az emberek néhány ilyen versenyen. 

Egy időben az az elképzelés, hogy az emberek végtelen órákat töltenek a képernyőn lévő játékokban, és hogy a gépek finomítják programozásukat azáltal, hogy megpróbálják versenyezni az emberekkel, ismét bizarr fikciónak tűnt.

Mindezek a viselkedésbeli változások összeadódnak ahhoz, amit az AI kopernikuszi eltolódásának nevezhetünk. Nicolaus Kopernikusz lengyel tudós az 1500-as években megfordította a galaxisról alkotott általános nézetet, és arra a következtetésre jutott, hogy a Nap nem a Föld körül kering, hanem fordítva.

Hasonlóképpen, az elmúlt évtizedig a gépi intelligencia minden feltételezése magában foglalta a gépek beillesztését a világunkba, antropoidtá válva, és sikeresen eligazodtak az érzelmek és vágyak között, mint az "A.I." című filmben.

Ehelyett az történt, hogy az emberek egyre több időt töltöttek számítógépes tevékenységekben: képernyőkre kattintottak, webes űrlapokat töltöttek ki, renderelt grafikákon navigáltak, iteratív videókat állítottak össze, amelyek utánzó táncmozdulatokat produkálnak, ugyanazokat a játékforgatókönyveket órákon át újrajátszották. 

A Google LaMDA csevegőbotja esetében a Google korábbi mérnökét, Blake Lemoine-t bízták meg a program tesztelésével, ami a Turing-kihívás mulatságos visszhangja. Csak Lemoine esetében előre elmondták neki, hogy ez egy program. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a LaMDA-nak érző érzést, akár lelket is tulajdonítson.

Nem tudjuk pontosan, hány órát, napot, hetet vagy hónapot töltött Lemoine, de sok-sok időt tölteni azzal, hogy beszélgetsz valamivel, amiről azt mondták, hogy egy program, megint csak egy új esemény az emberiség történetében.

Hector Levesque informatikus rámutatott, hogy "a Turing-tesztnek komoly problémája van: túlságosan támaszkodik a megtévesztésre." (Kiemelés Levesque-től.) A teszt szabad formájú jellege azt jelenti, hogy egy mesterséges intelligencia program csak egy zsák trükköt vehet igénybe, amelyek emberinek tűnnek a vallató számára. 

Az ilyen programok "nagymértékben támaszkodnak szójátékokra, viccekre, idézetekre, félreértésekre, érzelmi kitörésekre, ügyrendi javaslatokra stb." - írja Levesque.

A vicc azonban Levesque-re vonatkozik, és mindannyiunkra. Lemoine-t magával ragadta ez a trükkös zsák. A képernyők világában való állandó elmerülés, olyan mértékű elmerülés, amelyet Turing soha nem tudott elképzelni, Turing tesztjét már nem a gépek, hanem az emberek tesztjévé tette, hogy mit fogadnak el az emberek érvényesnek.

Rengeteg mesterséges intelligencia tudós megkérdőjelezi a LaMDA és más csevegőrobotok tényleges intelligenciáját, de véleményük kisebbségben lehet. Ha nem a kutatás, hanem a szabadidő és a termelékenység tevékenysége egyre inkább a számítógépes interakció körül forog, ki mondja, hogy a képernyő másik oldalán lévő gép nem egyezik az emberek kattintással kattintásra?

Végül is a közösségi médiát használó emberek nem lépnek kapcsolatba mással, mint egy névhez csatolt tárolt képpel vagy szöveggel, és mégis az emberek jelentéssel töltik meg interakcióikat, felizgatják a politikai vitákat, vagy felgyulladnak a hírességek viselkedése miatt. A személyiség illúziója, az az érzés, hogy az ember online létezése valós, olyan intenzív, hogy egy rövid lépés ahhoz, hogy egy gépnek tulajdonítsuk az érzelmet.

A Turing-teszt okos megfordításában a Google legújabb mesterséges intelligencia programja megfordítja a vallató és az alany szerepét. 

Az Interview Warmup nevű Google program a természetes nyelvi értékelés példája, a természetes nyelv megértésének egyik formája, ahol a programnak el kell döntenie, hogy a kérdésre adott szabad formájú válaszok megfelelőek-e a kérdés kontextusának. 

Az interjú bemelegítése arra kéri az embert, hogy álláskeresőként egymás után több kérdésre válaszoljon. A program ezután értékeli, hogy az alany válaszai mennyire illeszkednek a kérdés természetéhez. A Google azt javasolja, hogy a Warmup egyfajta elektronikus edző, egy olyan ember helyettesítője, aki segít egy másik embernek felkészülni az állásinterjúra. 

Turing eredeti forgatókönyvének lencséjén keresztül nézve ez egy fordulat. Az emberek már nem helyeznek gépet egy szobába, hogy teszteljék. Ehelyett alávetik magukat a gép játékszabályainak, talán együttműködve azért, hogy a gép adatokat szerezzen arról, hogyan beszélnek az emberek, és hogy az ember útmutatást kapjon arról, hogyan kell beszélnie. 

Az utolsó határ az, hogy teljesen megfordítsuk a kérdést, és feltegyük a kérdést, hogy az emberek számítógépes környezetben valóban mutatnak-e emberi tulajdonságokat. Performatív videókban kínálják magukat a TikTokon, és alávetik magukat egy olyan gépnek, amely talán vírusossá teszi őket, talán nem. Emberi törekvés? Ez egy olyan törekvés, amelyet egy gép jobban folytathatna, egy kitalált identitás felhasználásával? 

Ezen az utolsó határon talán mindannyian arra várunk, hogy a gépezet megadja a feltételeit arra, amit kellően intelligensnek tart.